Ismét Határtalanul

2017.09.11 13:54

 

Iskolánk 40 hetedikes tanulója  a 2016/17-es tanévben a Határtalanul c. pályázat kapcsán felvidéki kiránduláson vett részt.

Kováts Hanna  útinaplója alapján emlékezik a 4 napos kirándulásra.
Már hetekkel az indulás előtt lázban égtünk, és egyfolytában erről volt szó a szünetekben. 
Május 17.-én végre elérkezett a nagy nap. Kora reggel a Spar parkolójából elindulhattunk első állomásunkra, a somoskői várhoz. Sétáltunk egyet a várban, és megnéztük a csodálatos bazaltomlást.
Második megállónk a füleki vár volt, 18 km-rel északabbra, már a határon túl. Itt a Bebek toronyban kiállított tárgyakat tekintettünk meg.
Egy rövidke buszozás után  Rimaszombaton  tettünk egy sétát a belvárosban. Sajógömörön a főtéren álló Mátyás király szobrot álltuk körül, és hallgattuk meg idegenvezetőnk (Ottó bácsi) kis történetét.
Ezután a rozsnyói főteret jártuk be. A sok színes,díszes épület közül nekem a Városháza tetszett a legjobban.Kék színével a többi épület közül is kitűnt.
Az első napra már csak a jól megérdemelt pihenés maradt. Elfoglaltuk Várhosszúréten a szállásunkat a Jozefina panzióban. Egy utolsó sétát azért még tettünk a faluban.
A második napunk még fárasztóbb volt, mint az előző. Első megállónk a dobsinai Jégbarlangnál volt. Hosszú, fáradságos séta után felértünk a bejárathoz. Megérte, mert gyönyörű hely. A jég eszméletlen formákat képes kiépíteni, és az évszázadok során még szebbé váltak. A Csorba-tó következett a napi programban. A tó hatalmas, a táj pedig gyönyörű.
Ezután Lőcsére mentünk, ahol a város nevezetességeit néztük meg. Majd a negyedik megállónk a Szepesi vár volt. A vár messziről is fantasztikus, viszont a kilátás a kőfalak mögül leírhatatlan.
Végül visszatértünk Várhosszúrétre, ahol már második esténket töltöttük. A panzió kertjében foci- és röplabdameccsek zajlottak, a szobákban ment a beszélgetés, és a rengeteg nevetés.
A harmadik napon mentünk a legkevesebbet, mégis talán aznap fáradtunk el a legjobban.
Reggel meglátogattuk a várhosszúréti iskola diákjait. Összesen 12 alsós gyermek jár ebbe az iskolába.
Ezután Betléren az Andrássy kastély következett. A kastély és a kastélypark is egyaránt gyönyörű . Úgy éreztem magam, mintha időutazáson vettem volna részt. Az épületben korabeli bútorok, és egyéb kiállítási tárgyakat láthattunk.
A krasznahorkai várba sajnos nem nyertünk bebocsájtást, persze nem is voltunk ostromhoz öltözve. Viszont  a vár tövében lévő mauzóleumot meg tudtuk tekinteni. Egy néni mesélt nekünk az ott nyugvó Andrássy Dénesről és Hablawetz Franciskáról.  
A negyedik megállónk a Szádelői völgy volt, ami számunkra rengeteg sétát jelentett. Hazudnék, ha azt mondanám nem érte meg. Rengeteg nyugalmat árasztott a hely, a patak csobogása, a madarak csicsergése.
Aznapra az utolsó hely, ahova ellátogattunk a premontrei apátság kolostora volt Jászón. Igazság szerint a kertje nekem jobban tetszett, mint az épület, de a maga csöndes folyosóival és recsegős padlódeszkáival az is megállta a helyét. Végül Várhosszúréten következett az utolsó, egyben a legjobb esténk. A tanáraink megengedték, hogy játékestet tartsunk.
Utolsó napunkat Kassának, Szlovákia második legnagyobb városának szenteltük. Szinte lejártuk a lábunkat, és ezalatt megkerestük a Miklós börtönt, Márai Sándor emlékházát, a Dómot, a Rákóczi- kriptát, a Rodostói házat.

Összességében a négy nap alatt rengeteget kirándultunk, szép dolgokat láttunk és sokat tanultunk a történelmi Magyarországról. Nagyon jól éreztük magunkat.

 Eddigi legjobb osztálykirándulásunkon vettünk részt :)

 

 A fényképek megtekinthetők ITT.

—————

Vissza